Levéltári böngésző
| Korabeli képek | |
|
|
|
| Korabeli dokumentumok | |
![]() |
![]() |
![]() |
|
A népképviselet megteremtése (1848)
A XIX. század nagy európai változások Magyarországon sem maradtak hatás nélkül, s a kibontakozó reformkorban a polgári átalakulást segítették. A változások nem hagyhatták érintetlenül a politikai élet egyik legfontosabb színterét, az országgyűlést sem.Az 1847-48-ban Pozsonyban ülésezett utolsó reformországgyűlést elsodorták az 1848. évi márciusi forradalmak. Feloszlásával a feudális, a nemesi kiváltságokra épülő rendi országgyűlések kora lejárt, s egyre szélesebb kapukat tárhattak - a forradalom és a szabadságharc bukása ellenére is - a polgári reformoknak, azok kialakuló intézményrendszerének.
Az 1848-ban szentesített törvények két cikkelye is foglalkozott az országgyűlési képviselőválasztásokkal. A IV. cikkely három éves ciklusokat állapított meg az ekkortól Pestre helyezett országgyűlésnek, s az V. cikkelyben kimondta a választójogosultság alapvető polgári feltételét, hogy a népképviselet alapján történjenek a választások. További cikkelyekben rendelkeztek az alkotmányosság védőbástyájának tekintett vármegye ugyancsak népképviselet alapján történő átalakításáról, a megyei tisztválasztásokról, igaz e kérdéseket már csak egy következendő országgyűlésen tárgyalva.
Az országgyűlést - az első magyar független felelős kormány tagjai és elnöke jelenlétében - 1848. július 5-én a pesti régi Vigadó épületében nyitotta meg István nádor. A képviselőház (a régi alsótábla, az alsóház) a Vigadóban, a felsőház a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett a forradalmi időkben.







