A
"bővítés" kifejezés az Unióhoz való csatlakozási lehetőséget jelenti további,
az európai kontinensen található országok számára. Fő célja az egységes Európa
megteremtése, ezáltal a béke, a demokrácia és a jólét elősegítése.
1973-tól kezdve négy sikeres csatlakozási hullámról beszélhetünk.
Az Európai Megállapodás aláírásával, társult tagságot elérő kelet-közép-európai
országok annak érdekében, hogy az Európai Unió teljes jogú tagjai legyenek,
az alábbi, az Európai Tanács 1993. júniusi, koppenhágai ülésén csatlakozási
kritériumként megfogalmazott feltételeknek kellett teljesülnie:
- a demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények
stabilitása; a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme,
- működő piacgazdaság,
- annak a képességnek a megszerzése, hogy az adott ország meg tudjon birkózni
az Unión belül érvényesülő versenyviszonyokkal és piaci erőkkel,
- a tagsággal járó kötelezettségek, különösen a politikai, gazdasági és monetáris
unió célkitűzéseinek vállalása,
- az Unió alkalmas legyen új tagok befogadására.
Az 1998. március 31-én Brüsszelben az "5+1" ország
(Magyarország, Lengyelország, Csehország, Észtország, Szlovénia, Ciprus) megkezdte
a csatlakozási tárgyalásokat.
2000. február 15-én a "helsinki hatokkal" (Bulgária, Lettország, Litvánia,
Románia, Szlovákia és Málta) is megkezdődtek a tárgyalások.
A csatlakozási folyamatot elősegítő tárgyalások miniszteri szintű kormányközi
konferenciák keretében zajlottak.
A 2000-ben lezajlott nizzai Európa Konferencián megállapodtak az Európai Unió
intézményi gépezetének felkészítéséről az Unió keleti bővítésére tekintettel.
A 2002. decemberi koppenhágai értekezlet tíz tagjelölt ország (Magyarország,
Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Lettország, Észtország, Litvánia,
Málta, Ciprus) esetében jelentette a csatlakozási tárgyalások lezárását.
Az Európai Unió tag-, illetve az említett tíz tagjelölt ország állam-, és kormányfői
2003. április 16-án az athéni Akropoliszon aláírták a csatlakozási szerződést.
 |
|