Fogalomtár az Európai Unióról


Acquis communautaire
Ajánlás
Alapító atyák
Alapszabadságok
Alapszerződések
Alkotmány (Európai Alkotmányszerződés)
Amszterdami szerződés
Arányosság elve
Bel- és igazságügyi együttműködés
Belső határ
Belső piac
Biztosok
Bolognai folyamat
Cselekvésben az ifjúság
Delors-terv
Derogáció
Egyesülési szerződés
Egyhangú döntés
Egységes Európai Okmány
Együttdöntési eljárás
Együttműködési eljárás
Elsődleges jogforrások
ESZAK
EURATOM
Euró
Eurokrata
Európa nap
Európai Bizottság
Európai biztonság – és védelempolitika
Európai jelképek
Európai ombudsman
Európai Parlament
Európai Tanács
Európai Unió
Európai Unió Tanácsa
Gazdasági és Monetáris Unió
Gazdasági Bizottság
Három pillér
Hozzájárulási eljárás
Irányelv
Jogharmonizáció
Kettős többség
Kohézió
Konvergencia-kritériumok
Konzultációs eljárás
Kölcsönös elismerés
Közvetett hatály
Közvetlen alkalmazandóság
Közvetlen hatály
Közvetlen választás
Közös kül – és biztonságpolitika
Lisszaboni szerződés
Maastrichti szerződés
Nizzai szerződés
NUTS
Phare program
Régió Bizottsága
Rendőrségi és Igazságügyi Együttműködés
Római Szerződések
Schengeni egyezmény
Schuman-terv
Strukturális alapok
Szubszidiaritás

Acquis communautaire

A francia eredetű kifejezés magyar jelentése: közösségi vívmányok. Az EU teljes joganyagát jelenti.


Ugrás a lap tetejére...

Ajánlás

Nem kötelező erejű jogi aktus, amelyet azonban a nemzeti bíróságoknak, ha a közösségi joggal kapcsolatos ügyekben járnak el, figyelembe kell venniük. Az ajánlás általában a címzettekhez cselekvési, magatartási elvárásokat fogalmaz meg.


Ugrás a lap tetejére...

Alapító atyák

A II. világháborút követően Jean Monnet, Robert Schumann, Altiero Spinelli, Paul Henri Spaak és más politikusok a kontinens népeinek békés egymás mellett éléséről álmodoztak. Schumann Monnet-val együtt dolgozta ki a híres Schumann-tervet, melyet 1950. május 9-én tárt a nyilvánosság elé. Ezt a napot tartják az Európai Unió születésnapjának.


Ugrás a lap tetejére...

Alapszabadságok

A belső piac lényegét a négy alapszabadság adja. Ezek: az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad, akadálymentes áramlása a tagállamok között.


Ugrás a lap tetejére...

Alapszerződések

Az Európai Szén- és Acélközösséget (1951), az Európai Gazdasági Közösséget (1957), az Európai Atomenergia Közösséget (1957) megalapító szerződések, az Egységes Európai Okmány (1986), a Maastrichti Szerződés (1992), az Amszterdami Szerződés (1997), valamint a Nizzai Szerződés (2001) összefoglaló neve.


Ugrás a lap tetejére...

Alkotmány (Európai Alkotmányszerződés)

Az Európai Unió Alkotmánya, amelyet a 25 EU-tagállam vezetői 2004. július 18-án fogadtak el, s aláírására 2004. október 29-én Rómában került sor négy részből állt. Az első az alapvetéseket tisztázta: mi az Európai Unió, mik a céljai, milyen alapértékek mentén, pontosan hogyan cselekszik, valamint milyen szférákban, területeken és milyen intézményeken keresztül gyakorolja a ráruházott hatalmat. A második rész az úgynevezett Alapjogi Charta volt: a Karta felsorolja az európai polgárok alapvető jogait (például az élethez és szabadsághoz való jogot), de szentesít egy sor politikai és szociális jogot is (mint például a sztrájkhoz vagy az egészségügyi ellátáshoz való jog). A harmadik fejezet foglalkozott az Európai Unió pontos működésével, részletesen leírta feladatait és az egyes szakpolitikák szabályozását, területről területre. Itt szerepeltek a különböző pénzügyi rendelkezések is. A negyedik fejezet az általános és záró rendelkezéseket tartalmazta, felfüggesztette a korábbi uniós szerződéseket, valamint leírta a ratifikációt és a későbbi módosítások szabályait. Az alkotmányszerződés végül nem léphetett érvénybe, mivel Franciaország és Hollandia állampolgárai 2005-ben népszavazáson elutasították azt. Az Alkotmány helyett végül elfogadott Lisszaboni Szerződés az Európai Unió hatékonyabb, átláthatóbb, demokratikusabb működését teszi lehetővé. Kellően rugalmas keretet nyújt a további fejlődéséhez és növekedéséhez, egyúttal az új szerződés az Unió hatékonyabb külső fellépését is szolgálja.


Ugrás a lap tetejére...

Amszterdami szerződés

A Római és a Maastrichti Szerződéseket módosító Amszterdami Szerződést 1997 októberében írták alá az állam- és kormányfők. A szerződés 1999. május 1-jén lépett hatályba. Bár az Amszterdami Szerződés számos területen elmélyíti az Unió közös politikáját, a legjelentősebb módosításai a bel- és igazságügyi együttműködés területét érintik.


Ugrás a lap tetejére...

Arányosság elve

A szubszidiaritás mellett az Európai Unió működésének és döntéshozatalának másik alapelve. Az arányosság elve szerint az uniós intézkedések csak addig terjedhetnek, amíg elérik a Szerződésekben meghatározott célkitűzéseket.


Ugrás a lap tetejére...

Bel- és igazságügyi együttműködés

A Bel- és Igazságügyi Együttműködést az 1993. november 1-jén hatályba lépett Maastrichti Szerződés hozta létre. A maastrichti modell szerint három pillérre épülő Európai Unió harmadik pillérét alkotó együttműködés célja a tagállamok közötti belső határokon folytatott személyellenőrzés megszüntetése, útlevél és minden egyéb ellenőrzés nélküli, szabad határátlépés lehetőségének a megteremtése. Ennek érdekében olyan közös akcióprogramokat, egyezményeket és együttműködési formákat dolgoznak ki, amelyek hatékonyan biztosíthatják az Unió tagállamai által alkotott térség külső határainak védelmét és a belépők szigorú ellenőrzését.


Ugrás a lap tetejére...

Belső határ

A schengeni államok közös szárazföldi határai, beleértve az álló- vagy folyóvizeken áthaladó határokat, a schengeni államok belső légi járatok indítására és fogadására szolgáló repülőtereit, valamint a tagállamok tengeri, folyami és tavi kikötőit is. Az EU-s állampolgárok ellenőrzés nélkül, bármikor átléphetik a belső határokat.


Ugrás a lap tetejére...

Belső piac

A belső piac olyan belső határok nélküli térséget jelent, amelyen belül megvalósul az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása


Ugrás a lap tetejére...

Biztosok

Az Európai Bizottság tagjai (franciául commissaire, angolul commissioner).A Bizottságnak jelenleg tagállamonként egy, azaz 27 tagja van.


Ugrás a lap tetejére...

Bolognai folyamat

Az 1999-ben 29 európai ország által elindított - mára már mintegy 40 európai országot magában foglaló - felsőoktatási kezdeményezés. Fő célja a felsőoktatási képesítések megfeleltethetőségének és összehasonlíthatóságának megkönnyítése, ennek érdekében kétszintű felsőoktatási rendszer működtetése, amely legalább hároméves első szintből és egy, az első befejezéséhez kötött második ("master") szintből áll.


Ugrás a lap tetejére...

Cselekvésben az ifjúság

A 2007-2013 közötti időszak cselekvési programja az ifjúságpolitika területén. Az Ifjúság (Youth) program utódjaként működik


Ugrás a lap tetejére...

Delors-terv

A Gazdasági és Monetáris (Pénzügyi) Unió (EMU) létrehozásának háromlépcsős terve (1989). Az első szakasz, amely a tőkemozgást liberalizálta, és szorosabb koordinációt helyezett kilátásba e területen, 1990. július 1-jén indult. A második lépcső (1994. jan. 1.- 1999. jan. 1.) fő feladata az Európai Központi Bank létrehozása volt. A harmadik lépcső a tényleges Gazdasági és Monetáris (Pénzügyi) Unió kialakítása, melynek alapvető feltétele a tagországok valutaárfolyamainak végleges rögzítése.


Ugrás a lap tetejére...

Derogáció

Felmentés; valamely tagország átmenetileg vagy tartósan mentesül bizonyos, a közösségi vívmányok átvételével kapcsolatos kötelezettségek teljesítése alól.


Ugrás a lap tetejére...

Egyesülési szerződés

Az ESZAK, az EGK és az Euratom addig párhuzamosan működő szerveinek összevonásáról szóló 1965-ben elfogadott szerződés, amely 1967 júliusában lépett hatályba. Ettől az időponttól használatos az Európai Közösségek elnevezés is. A három Közösség továbbra is megőrizte önálló nemzetközi jogalanyiságát, csak intézményeik váltak közössé.


Ugrás a lap tetejére...

Egyhangú döntés

Az Európai Unió Tanácsa néhány ügyben csak egyhangú döntéssel, azaz minden ország jóváhagyása mellett hozhatja meg határozatát. Ha akár csak egy ország nem ért egyet a javaslattal, azzal megakadályozza a döntést.


Ugrás a lap tetejére...

Egységes Európai Okmány

Az EK addigi alapszerződéseit nagymértékben továbbfejlesztő okmány, mely maga is az EK egyik elsődleges jogforrása. 1986-ban írták alá, 1987. július 1-jén lépett hatályba. Az „egységes” jelző arra utal, hogy az EK és az 1969 óta folyó európai politikai együttműködés kereteit egyaránt szabályozza.


Ugrás a lap tetejére...

Együttdöntési eljárás

Az EU-ban használatos egyik meghatározó közösségi döntéshozatali eljárás. A Maastrichti Szerződés óta érvényben lévő procedúra lényegében azt jelenti, hogy az ezen eljárás hatáskörébe tartozó területeken a Parlament a Tanács melletti egyenrangú társ-jogalkotóként vesz részt a döntéshozatalban. A két intézmény között a végső egyeztetés az ún. Egyeztető Bizottságban (Conciliation Committee) zajlik.


Ugrás a lap tetejére...

Együttműködési eljárás

Az EU-ban használatos egyik meghatározó közösségi döntéshozatali eljárás. Az Egységes Európai Okmány által bevezetett - ma már csak néhány területen alkalmazott - eljárás során a Parlamentnek a Bizottság javaslatára tett módosításait a Tanács csak egyhangúan utasíthatja el. A Parlament ebben az eljárásában még ha nem is egyenrangú partnere a Tanácsnak, de egyetlen tagállam támogatásának megszerzésével el tudja érni, hogy vagy elfogadják a javaslatát, vagy az egész jogszabályt vissza kell vonni.


Ugrás a lap tetejére...

Elsődleges jogforrások

A közösségi jogforrások között központi szerepet töltenek be az Európai Uniót, illetve a három Közösséget létrehozó alapítószerződések, illetve ezek módosító szerződései. Az összefoglalóan „Szerződések”-nek nevezett jogforrások hozták létre az európai integráció intézményrendszerét és biztosítják az EU működésének alapjait.


Ugrás a lap tetejére...

ESZAK

A Schuman-terv végeredményeként megalapított Európai Szén- és Acélközösség. Létrejöttének alapja az európai béke és stabilitás megteremtése volt. Schuman úgy gondolta, hogy a német és francia szén- és acélipar közös fennhatóság alá való rendelése esetén lehetetlen egy újabb önálló háborús készülődés, és ez nem utolsó sorban számos gazdasági előnnyel is jár. A közösséghez Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg csatlakozott. Az ESZAK-ról (másnéven Montánunióról) szóló szerződést 1951. április 18-án Párizsban írták alá és 1952. július 25-én lépett hatályba.


Ugrás a lap tetejére...

EURATOM

Az Európai Közösségeket alkotó három integrációs szervezet egyike. Az Euratomot az ESZAK tagállamai (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország) hozták létre 1957. március 25-én a Római Szerződés aláírásával, amely 1958. január 1-jén lépett hatályba. Az Euratom az atomenergia-ipar gyors megteremtését, fejlesztését tűzte célul, a közös kutatásoktól, az atomenergia hatékony felhasználásán át, a nukleáris biztonság megteremtéséig számos feladatot megjelölve.


Ugrás a lap tetejére...

Euró

Az Európai Unió új, egységes fizetőeszköze. A közös valuta bevezetéséről szóló döntést az Európai Unió tagországainak képviselői 1992 februárjában írták alá a hollandiai Maastrichtban. 1995 decemberében az Európai Tanács madridi ülésén született döntés arról, hogy a közös pénz neve: euró lesz. Az eurót, mint számlapénzt, 1999. január 1-jén vezették be azokban az európai uniós tagországokban, amelyek megfeleltek a Maastrichtban megszabott pénzügyi feltételeknek. 2002. január 1-jén a nemzeti valuták helyébe lépve 12 régi EU tagállam hivatalos fizetőeszközévé vált. Az eurózónából a régi tagállamok közül az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország maradt ki. Az új tagállamok közül még csak Szlovákiában és Szlovéniában lett hivatalos fizetőeszköz az Euró, de a többi tagállam is bevezetheti, amennyiben teljesítik az úgynevezett konvergenciakritériumokat. A közös valuta előnyei a külkereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalatok mellett érezhetőek lesznek azok számára is, akik az Unió területén belül utazni szeretnének, hiszen egyik országból a másikba átutazva nem kell pénzváltással foglalkozniuk.


Ugrás a lap tetejére...

Eurokrata

Az „eurokrata" a „bürokrata" szó mintájára alkotott kifejezés. Az EU-intézményekben (köztük a Parlamentben, a Tanácsban és a Bizottságban) dolgozó több ezer uniós polgárra utal.


Ugrás a lap tetejére...

Európa nap

1950. május 9-én tartotta meg Robert Schuman akkori francia külügyminiszter híressé vált beszédét, melyben javaslatot tett az európai integráció létrehozására. Schuman az európai összefogásban látta a háborúból kilábaló Európa számára a béke biztosításának és a jólét megteremtésének zálogát. Javaslataival képletesen a mai Európai Unió alapkövét rakta le, ezért május 9-ét az EU születésnapjaként ünnepeljük.


Ugrás a lap tetejére...

Európai Bizottság

A Bizottság az EU javaslattevő, döntés-előkészítő, végrehajtó, ellenőrző intézménye. Feladata a közösségi politikák képviselete, a közösségi politikák megvalósítása, az Unió képviselete a nemzetközi fórumokon, a közösségi alapok kezelése. A Bizottságba minden tagország egy főt delegál. Mandátum: 5 év, a tagállamok kinevezésével, a Parlament jóváhagyásával


Ugrás a lap tetejére...

Európai biztonság – és védelempolitika

A hivatalosan az 1999. júniusi kölni csúcson megindult folyamat, amely az EU közös kül- és biztonságpolitikáján belül a biztonsági, védelmi, katonai kérdésekben való szorosabb együttműködést hoz létre. Az EU ennek jegyében kiépíti önálló válságkezelő kapacitását, és átvette a Nyugat-európai Unió ilyen jellegű feladatait (petersbergi feladatok). Ugyanakkor nem jelent klasszikus közös védelmet, területe inkább a válságkezelés.


Ugrás a lap tetejére...

Európai jelképek

A nemzetállamokhoz hasonló módon az EU is használ hivatalos jelképeket, szimbólumokat, hogy erősítse az állampolgárok EU- és európai azonosulását. 1986 óta használja az Európa Tanács kék zászlaját, benne körben elhelyezkedő, 12 ötágú aranycsillag. (Ezek száma csak véletlenül egyezett a tagországok akkori számával!) Az EK „himnusza” Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának Örömódája. Az Európai Mozgalom saját jelképe a fehér zászló, benne zöld E betű. További szimbólumok az évente átadott Európa-díjak, a belső határokon található Európa-címerek (a nemzetállamok címerei helyett), az európai útlevél és a május 9-i Európa-nap.


Ugrás a lap tetejére...

Európai ombudsman

Az EU ombudsmanját az Európai Parlament választja. Feladata, hogy kivizsgálja a közösségi intézmények tevékenységében megnyilvánuló visszásságokra vonatkozó azon panaszokat, amelyeket az uniós polgárok, valamint az Unió területén székhellyel rendelkező jogi személyek vélt sérelmeik esetén jelentenek be.


Ugrás a lap tetejére...

Európai Parlament

Az EU tagországainak képviselőiből álló, jelenleg 785 tagot számláló intézmény. A képviselőket a tagállamokban a nemzeti jogrendszernek megfelelően, közvetlenül választják 5 évre. A képviselők politikai frakciókba tömörülve képviselik érdekeiket. Az Európai Unióban a legfőbb döntéshozó és jogalkotó szerv a Tanács, így az Európai Parlament a nemzeti parlamentektől eltérő hatáskörrel rendelkezik. Ennek ellenére az Európai Parlament a döntéshozatalban egyre fontosabb szerepet játszik. Attól függően, hogy milyen eljárásról van szó, a Parlament akár meg is vétózhatja a Tanács döntését. Plenáris üléseinek székhelye Strasbourg, a bizottságok viszont többnyire Brüsszelben működnek.Az Európai Parlament tisztviselőit (elnökét, alelnökeit és a questorokat) két és fél évre választják.


Ugrás a lap tetejére...

Európai Tanács

Az EU-tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, valamint az Európai Bizottság elnökéből álló testület, amelyet az EU csúcsszervének is szokás nevezni. Ennek megfelelően kizárólag nagyhorderejű, többnyire stratégiai kérdésekben dönt, valamint meghatározza az általános politikai iránymutatásokat. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésekor állandó elnököt kap


Ugrás a lap tetejére...

Európai Unió

Az európai integráció új szervezeti kerete, melyet a Maastrichti Szerződés hozott létre. Az Európai Unió három „pilléren” nyugszik. Ezek: az Európai Közösség, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés. (Az Európai Unió még nem jogi személy; ezért használjuk következetesen az Európai Közösség elnevezést olyan esetekben is, amikor más források „megelőlegezik” az Unió elnevezést.)


Ugrás a lap tetejére...

Európai Unió Tanácsa

EU fő döntéshozó szerve. A jogalkotás elsődleges, de nem kizárólagos felelőse, amely vagy egyedül, vagy az Európai Parlamenttel közösen dönt. Kormányközi alapon működő intézmény, ülésein a tagállamok kormányképviselői, általában miniszterei vesznek részt. A Tanácsot szokás ezért Miniszterek Tanácsaként is emlegetni.


Ugrás a lap tetejére...

Gazdasági és Monetáris Unió

A gazdasági integráció harmadik és egyben legmagasabb fokozata. Azt a szintet jelöli, amelyen nem csak az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke piacain nincsenek korlátozások, hanem az érintett országokban azonos gazdaság- és pénzügypolitika is érvényesül. A Maastrichti szerződés által lefektetett program, amelynek végső, harmadik szakasza a közös valuta, az euró bevezetésével 1999. janauár 1-jén 11 tagállam (ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) részvételével indult el (2001 január 1-jén Görörgország 12-ként csatlakozott). A GMU nevének megfelelően nem csak monetáris uniót és ebből fakadóan a közös pénz bevezetését jelenti, hanem a tagállamok közötti gazdaságpolitikai harmonizáció, koordináció erősítését, azaz a gazdasági unió megvalósítását. Az euró készpénzformában való bevezetése 2002. január 1-jén végül 12 ország részvételével valósult meg.


Ugrás a lap tetejére...

Gazdasági Bizottság

A Gazdasági és Szociális Bizottság a Régiók Bizottsága mellett az EU másik fő konzultatív szerve. Működésének célja, hogy az Unió gazdasági és szociális érdekcsoportjainak véleményét az EU döntéshozó szervei megismerjék, illetve döntéseiknél figyelembe vehessék.


Ugrás a lap tetejére...

Három pillér

A Maastrichti Szerződés az Európai Uniót három „pillérre” építi fel: az Európai Közösségekre, a közös kül- és biztonságpolitikára, valamint a bel- és igazságügyi együttműködésre.


Ugrás a lap tetejére...

Hozzájárulási eljárás

Az Unióban használt egyik közösségi döntéshozatali eljárás. Az Egységes Okmány által létrehozott eljárás lényege, hogy bizonyos területeken felmerülő kérdések elfogadásához a Parlament egyetértése szükséges a Tanács végső döntését megelőzően


Ugrás a lap tetejére...

Irányelv

Olyan közösségi jogszabály, amely az elérendő célokat illetően kötelezi a tagállamokat, de a cél megvalósításának formáját, az eljárások megválasztását és saját jogrendszerbe illesztését a tagállamokra bízza.


Ugrás a lap tetejére...

Jogharmonizáció

Az a tevékenység, melynek keretében az EU tagországai a nemzeti jogszabályaikat közelítik egymáshoz, illetve az EU jogszabályaihoz. A jogharmonizáció minden csatlakozni kívánó ország számára kötelező.


Ugrás a lap tetejére...

Kettős többség

Hatályba lépése esetén a Lisszaboni Szerződés 2014. november 1-jétől vezeti be a kettős többség elvét a minősített többségi szavazásoknál a Tanácsban. Eszerint az Európai Bizottság vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslata alapján meghozott döntéseknél a tagállamokat képviselő miniszterek közül legalább 55%-nak a javaslat mellett kell állnia, és együttesen az Unió népességének legalább 65%-át kell képviselnie. Abban az esetben, ha a Tanács nem a Bizottság vagy a föképviselő javaslata alapján dönt, a Tanács tagjainak 72%-a, és az általuk képviselt népesség legalább 65%-a kell a javaslat elfogadásához.


Ugrás a lap tetejére...

Kohézió

A kohéziós politika célja a Közösség gazdasági és szociális összetartásának erősítése a Közösség egészének harmonikus fejlődése és különösen a különböző régiók közötti különbségek mérséklése, a kevésbé előnyös helyzetű régiók elmaradottságának leküzdése érdekében. Ezt a célt szolgálja a Közösség Kohéziós Alapja.


Ugrás a lap tetejére...

Konvergencia-kritériumok

Azon feltételek összefoglaló neve, amelyek alapján eldöntik, hogy mely tagország vehet részt az EMU harmadik szakaszában, a Gazdasági és Monetáris Unióban. A kritériumok az inflációra, a kamatlábra, a költségvetési deficitre, az államadósság GDP-hez viszonyított arányára, valamint az árfolyam-stabilitásra írnak elő bizonyos mértékeket.


Ugrás a lap tetejére...

Konzultációs eljárás

Az EU-ban használatos egyik - az együttdöntési eljárás mellett leggyakrabban alkalmazott - közösségi döntéshozatali eljárás. A Római Szerzödés által bevezetett eljárás lényege, hogy a Tanács csak az Európai Parlament véleményének beszerzése után hozhat döntést, de a Parlament álláspontja nem kötelezi a Tanácsot. Ebben a jogalkotási eljárásban a legkisebb a Parlament döntésbefolyásoló szerepe


Ugrás a lap tetejére...

Kölcsönös elismerés

Tulajdonképpen a jogharmonizáció egyik sajátos esete. A kölcsönös elismerés annak megnyilvánulása, hogy a tagállamok minőségi, egészségügyi stb. előírásai egyenrangúak. A kölcsönös elismerés alapján írta elő az Európai Bíróság, hogy egy olyan terméket, amelyet valamelyik tagországban jogszerűen állítanak elő, akkor is forgalomba lehet hozni egy másik tagországban, hogyha e termék az ottani előírásoknak nem felel meg. A kölcsönös elismerés révén úgy is elérhetők az egységes belső piac céljai, hogy a tagországoknak nem kell hosszadalmas jogszabályalkotással bajlódniuk.


Ugrás a lap tetejére...

Közvetett hatály

Az Európai Bíróság által lefektetett jogi elv, amelynek értelmében a nemzeti bíróságok kötelesek a nemzeti jogot úgy értelmezni, hogy a közösségi irányelvben kitűzött célok megvalósuljanak. Eszerint lehetővé vált, hogy a nemzeti bíróság a közösségi joggal összhangban járjon el olyan esetekben is, maikor a közösségi jogra alapított alanyi jogot az egyén egyébként nem érvényesíthetné (mert az adott irányelvet adott tagállamban az előírt határidőre nem ültették át).


Ugrás a lap tetejére...

Közvetlen alkalmazandóság

A közösségi jog egy része a tagállamok nemzeti jogában közvetlenül alkalmazandó, azaz nem igényel további tagállami jogalkotási aktust, mint ahogy ez az irányelvek esetében történik. A másodlagos jogi aktusok közül a rendeletek közvetlen alkalmazandóságát mondja ki a Szerződés


Ugrás a lap tetejére...

Közvetlen hatály

Az Európai Bíróság jogértelmezése alapján vált áltanosan elfogadottá a közvetlen hatály elve, amelynek értelmében a természetes és jogi személyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak a közösségi jogra, és kérhetik, hogy a nemzeti bíróság a közösségi jogra alapozza ítéletét. Vertikális közvetlen hatály elvéről akkor beszélünk, amikor egy természetes vagy jogi személy valamilyen állami aktussal szemben hivatkozik a közösségi jogra a nemzeti bíróság előtt. Horizontális közvetlen hatály pedig akkor lép fel, amikor természetes és jogi személyek egymás közti jogviszonyaik tekintetében kérik, hogy a nemzeti bíróság a közösségi jogra alapozza döntését.


Ugrás a lap tetejére...

Közvetlen választás

Az Európai Parlament képviselőit 1979 előtt a nemzeti parlamentek delegálták, azóta a tagállamokban közvetlenül, az általános parlamenti választásokhoz hasonlóan, az állampolgárok választják őket, ötéves időtartamra.


Ugrás a lap tetejére...

Közös kül – és biztonságpolitika

A közös kül- és biztonságpolitika az Európai Unió második, kormányközi jelleggel működő pillérét jelenti, melynek legfontosabb célja az EU függetlenségének, alapvető érdekeinek és közös értékeinek védelme. Jelenleg érvényes döntéshozatali rendjét és eszközrendszerét az 1993 novemberében életbe lépett Maastrichti Szerződés V. fejezete szabályozza. Az Amszterdami Szerződés életbelépését követően kibővült a CFSP eszköz- és intézményrendszere: sor került a közös kül- és biztonságpolitika fő képviselőjének (Mr. CFSP) - aki egyben a Tanács Főtitkára - megválasztására és egy tervező-elemző egység felállítására.


Ugrás a lap tetejére...

Lisszaboni szerződés

Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló szerződés, melyet az uniós tagállamok állam- és kormányfői 2007. december 13-án írtak alá a portugál fővárosban. A szerződés a következő fő célkitűzéseket hivatott megvalósítani: hatékonyabb döntéshozatal, korszerű intézményrendszer, következetesebb külső fellépés, és a demokrácia kiteljesítése az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének növelése révén. A Lisszaboni Szerződés csak azt követően lép hatályba, ha azt valamennyi tagállam saját alkotmányos követelményeinek megfelelően jóváhagyta.


Ugrás a lap tetejére...

Maastrichti szerződés

Az Európai Uniót létrehozó szerződés népszerű neve. 1992. február 7-én írták alá a dél-hollandiai Maastricht városában, és a tagállami ratifikációkat követően 1993. november 1-jén lépett életbe.


Ugrás a lap tetejére...

Nizzai szerződés

Az EU alapszerződéseit módosító egyik szerződés, amelyet 2001. február 26-án írták alá, és 2003. február 1-jén lépett hatályba. Kiemelten az EU intézményi és döntéshozatali reformjára irányult az EU keleti bővítésével összefüggésben, a bővítés kivitelezhetősége érdekében. Legfőbb rendelkezései: a Tanácsban a szavazati súlyok átalakítása, a minősített többségi döntéshozatal további kiterjesztése, valamint a Bizottság összetételének módosítása.


Ugrás a lap tetejére...

NUTS

A francia rövidítés (Nomenclature des Unités Territoriales Statistigues), jelentése: Statisztikai Célú Területi Egységek Nomenklatúrája. Szintjei: NUTS I. a nagyobb regionális szint (a nagy országok nagyobb régiója, illetve kis ország esetében az egész országot jelentheti) NUTS II. szint a strukturális alapok 1. célkitüzése felhasználásának alapját képezö tervezési-statisztikai régiót jelöli (amelyek jellemző lélekszáma 1,5-2 millió körül van) NUTS III. ennél kisebb (kb. megye méret) NUTS IV. kistérségi szint NUTS V. települési szint


Ugrás a lap tetejére...

Phare program

A Phare az Európai Közösség kezdeményezése, melynek eredeti célja Lengyelország és Magyarország gazdaságának a felzárkóztatása volt a fejlett nyugati államok szintjére, de az elmúlt évtized alatt kiszélesedett a kedvezményezettek köre. Ma a Phare-program a közép- és kelet-európai országok számára nyújt támogatást a demokratizálódáshoz, a gazdaság átalakításához és az európai uniós csatlakozásra való felkészüléshez.


Ugrás a lap tetejére...

Régió Bizottsága

A Régiók Bizottságát a Maastrichti Szerződés hozta létre abból a célból, hogy a helyi és regionális szervek közvetlen beleszólást kapjanak a Közösségek munkájába


Ugrás a lap tetejére...

Rendőrségi és Igazságügyi Együttműködés

Az Amszterdami Szerződést követően a harmadik pillér területe. A bel- és igazságügyi együttműködés azon témakörei, amelyek Amszterdam után is megmaradtak a kormányközi együttműködés szintjén, és nem kerültek közösségi szintre, azaz az első pillérbe.


Ugrás a lap tetejére...

Római Szerződések

Az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia Közösséget megalapító szerződések, amelyeket 1957. március 25-én írtak alá, és 1958. január 1-jén léptettek életbe. Az EGK-t létrehozó szerződés bevezető részében fogalmazódtak meg az európai integráció legfontosabb céljai (pl. az európai népek integrációja, az országok gazdasági és társadalmi előrehaladása, a foglalkoztatás növelése, a jólét emelése, a béke és a szabadság megőrzése).


Ugrás a lap tetejére...

Schengeni egyezmény

1985-ben e luxemburgi városban állapodtak meg a Benelux-államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői abban, hogy fokozatosan lebontják az ellenőrzést közös határaikon. Később csatlakozott valamennyi EU-tagország, Dánia, Írország és Nagy-Britannia kivételével. Az eredeti határidő 1990 eleje lett volna, de ezt többször módosították, és végül 1995 májusában lépett életbe. A Schengeni Egyezmény értelemszerűen azzal jár, hogy az azt aláíró országok külső határainál viszont igen szigorú ellenőrzést valósítanak meg.

Ugrás a lap tetejére...

Schuman-terv

Robert Schuman francia külügyminiszter által javasolt, Európai Szén- és Acél Közösség kialakítását célzó program, melyet az európai integráció alapkövének tekintünk


Ugrás a lap tetejére...

Strukturális alapok

Feladatuk az Unión belüli fejlettség¬beli különbségek mérséklése, az eltérő fejlettségi szintű államok és régiók gazdasági és társa¬dalmi kohéziójának megteremtése. A 2007-2013-as időszakban két strukturális alap működik: az Európai Regionális Fejlesz¬tési Alap és az Európai Szociális Alap. Jelenleg a közösségi költségvetés bő 1/3-át fordítják a strukturális alapok, valamint a céljaiban és jellegében hasonló Kohéziós Alap kiadásaira


Ugrás a lap tetejére...

Szubszidiaritás

A szubszidiaritás elve szerint minden döntést azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol az optimális informáltság, a döntési felelősség és a döntések hatásainak következményei a legjobban láthatók és érvényesíthetők. Eszerint a Közösségre csak azokat a jogköröket ruházzák át, amelyeket hatékonyabban lehet közösségi szinten gyakorolni, mint a függetlenül eljáró tagállamok vagy a régiók útján.


Ugrás a lap tetejére...